A második világháború után Európa számos országában előtérbe került a "gondoskodó állam" gondolata. Ezen jóléti modell szerint az állam a polgárainak magas színvonalú oktatási, egészségügyi és szociális ellátást biztosít úgy, hogy közben a társadalmi különbségek csökkentésére is törekszik. 

Ezek a demokratikus országok az életszínvonal folyamatos emelkedésével bebizonyították a keleti blokk országainak, hogy a kapitalista országok is képesek megfelelően - sőt, sokkal jobban - gondoskodni a saját "munkásosztályaikról". 

A jóléti államok egyik leggyakrabban emlegetett "mérőszáma" az egészségügyi kiadások mértéke. A következő két ábrán először a teljes kormányzati kiadások (költés) arányában láthatjátok, hogy mennyit költ néhány ország az állami egészségügyre (ebben a magánellátás nincs benne), majd azt, hogy egy főre átlagosan mekkora egészségügyi kiadás jut (amerikai dollárban). 

Teljes állami kiadás (100%) arányában. (Forrás: Világbank)

       (Forrás: Világbank)

A két ábrát tanulmányozva azt hiszem már ti is kitaláltátok, hogy hol nem jó kórházba kerülni egy beszakadt körömmel és be tudnátok jelölni az ún. jóléti államokat.

Ezek az országok az oktatási kiadásokban is élenjáróak. Norvégia például az éves GDP több, mint 7%-át költi oktatásra, miközben Magyarország az EUROSTAT adatai szerint kb. 5%-ot. 

Ha a Világbank statisztikái között (data.worldbank.org) az egy főre jutó GDP adatokat megnézitek, akkor további összefüggéseket fogsz találni.

Felmerülhet a kérdés, hogyan fizetik ezeket a kiadásokat? Sok adottság mellett tudni kell, hogy ezekben az országokban az emberek sok adót fizetnek. Az adók kivetésénél viszont figyelnek arra, hogy ki mennyire bírja a terheket. Egy Norvégiában dolgozó alacsony jövedelmű konyhai kisegítő például minimális mértékű adót fizet, de egy jól kereső bankár viszont a fizetésének akár a 45%-át is befizeti adóként. Ezt hívják progresszív adózásnak, aminek a lényege, hogy minél többet keres valaki, annál nagyobb mértékű adó vonatkozik rá.

A norvégok ezek után még azt is megtehetik, hogy júniusban nem kell adót fizetni, decemberben pedig csak az adó felét kell befizetni (bár ezt az év többi részében pótolják). Hogy miért? A norvég állam úgy gondolja, hogy az állampolgár nyáron csak menjen nyaralni, decemberben pedig vegyen ajándékot a családnak, majd ettől boldog lesz. Ha pedig boldog, akkor szívesebben dolgozik majd az év hátra lévő részében és nem azon morog, hogy nincs pénze hajókirándulásra. Ausztriában hasonló okokból van 13. és 14. havi fizetés.

Na, ugye milyen szörnyű helyek vannak a világban?